lirik lagu a walesi bardok 1 – dalriada

edward király, angol király
léptet fakó lován:
hadd látom, úgymond, mennyit ér
a velszi tartomány.

van-e ott folyó és földje jó?
legelqin fq kövér?
használt-e a megöntözés:
a pártos honfivér?

s a nép, az istenadta nép,
ha oly boldog-e rajt’
mint akarom, s mint a barom,
melyet igába hajt?

felség! valóban koronád
legszebb gyémántja velsz:
földet, folyót, legelni jót,
hegy-völgyet benne lelsz.

s a nép, az istenadta nép
oly boldog rajta, sire!
kunyhói mind hallgatva, mint
megannyi puszta sir.

edward király, angol király
léptet fakó lován:
körötte csend amerre ment,
és néma tartomány.

montgomery a vár neve,
hol aznap este szállt;
montgomery, a vár ura,
vendégli a királyt.

vadat és halat, s mi jó falat
szem-szájnak ingere,
sürgq csoport, száz szolga hord,
hogy nézni is tereh;

s mind, amiket e szép sziget
ételt-italt terem;
s mind, ami bor pezsegve forr
túl messzi tengeren.

ti urak, ti urak! hát senkisem
koccint értem pohárt?
ti urak, ti urak!… ti velsz ebek!
ne éljen eduárd?

vadat és halat, s mi az ég alatt
szem-szájnak kellemes,
azt látok én: de ördög itt
belül minden nemes.

ti urak, ti urak, hitvány ebek!
ne éljen eduárd?
hol van, ki zengje tetteim –
elq egy velszi bárd!

egymásra néz a sok vitéz,
a vendég velsz urak;
orcáikon, mint félelem,
sápadt el a harag.

szó bennszakad, hang fennakad,
leh-llet megszegik. –
ajtó megql fehér galamb,
psz bárd emelkedik.

itt van, király, ki tetteidet
elzengi, mond az agg;
s fegyver csörög, haló hörög
amint húrjába csap.

„fegyver csörög, haló hörög,
a nap vértóba száll,
vérszagra gyql az éji vad:
te tetted ezt, király!

levágva népünk ezrei,
halomba, mint kereszt,
hogy sírva tallóz aki él:
király, te tetted ezt!”

máglyára! el! igen kemény –
parancsol eduárd –
ha! lágyabb ének kell nekünk;
s belép egy ifju bárd.

„ah! lágyan kél az esti szél
milford-öböl felé;
szüzek siralma, özvegyek
panasza nyög belé.

ne szülj rabot, te szqz! anya
ne szopt-ss csecsemqt!…”
s int a király. s elérte még
a máglyára menqt.

de vakmerqn s hivatlanúl
elqáll harmadik;
kobzán a dal magára vall,
ez íge hallatik:

„elhullt csatában a derék –
no halld meg, eduárd:
neved ki diccsel ejtené,
nem él oly velszi bárd.

„emléke sír a lanton még –
no halld meg, eduárd:
átok fejedre minden dal,
melyet zeng velszi bárd.”

meglátom én! – s parancsot ád
király rettenetest:
máglyára, ki ellenszegql,
minden velsz énekest!

szolgái szét száguldanak,
ország-szerin, tova.
montgomeryben így esett
a híres lakoma. –

s edvárd király, angol király
vágtat fakó lován;
körötte ég földszint az ég:
a velszi tartomány.

ötszáz, bizony, dalolva ment
lángsírba velszi bárd:
de egy se birta mondani
hogy: éljen eduárd. –

ha, ha! mi zúg?… mi éji dal
london utcáin ez?
felköttetem a lord-majort,
ha bosszant bármi nesz!

áll néma csend; légy szárnya bent,
se künn, nem hallatik:
„fejére szól, ki szót emel!
király nem alhatik.”

ha, ha! elq síp, dob, zene!
harsogjon harsona:
fülembe zúgja átkait
a velszi lakoma…

túl zenén, túl sípon-dobon,
riadó kürtön át:
ötszáz énekli hangosan
a vértanúk dalát.

lirik lagu lainnya :

YANG LAGI NGE-TRENDS...