a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z 0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 #

lirik lagu enuma elis – guilthee

kezdetben semmi sem létezett. sem tér, sem idő, sem valóság, sem jel, sem lét, se nemlét. ebből keletkezett minden, ami látható és tapintható.

az első istenpár a tizenharmadik égben lakott, amelynek keletkezéséről senkinek nem sikerült semmit megtudnia.

a sötétség szele, a lélek lebegett az ősiszap felett öröktől fogva.

legelőször ama helyen a föld felett kiterjedt köd volt, és ott volt a nagy szellem és az eget megtartotta magának, midőn az ég még nem volt megnevezve, s alant a föld sem viselt nevet. sötétség volt a mélység felett, és ők a vizek felett lebegtek mert kezdetben nem volt sem ég, sem föld, sem élők, sem holtak nem voltak még.

az alkotó és a romboló elemek is dermedt tétlenségben nyugodtak.

mígnem megparancsolták a víz felett lebegő párának, hogy emelkedjék a magasba, mert a világéjszaka sötét szájának bömbölése hangzik a viharban s a mindent elborító, mozdulatlan tenger ölén fekszik. és az ő ereje emelte a vizeket az ég felé.

feje fölött vagyon az ég, lábai lant pedig az alvilág, mint tímár a bőrt, feszítette ki a földet színe előtt, a határtalan semmibe s nem mutatkozott senki ember fiának, pedig a „határtalan idő” már elmerült a sötétségben, amikor még nem volt h-m-k, se tenger, és hideg habok sem mosták a földet, mert az még nem terült, se fölöttünk ég, nyílt varázsnyiladékban, fű nem feslett akkor még.

a kezdet még nem kezdődött akkor, az idő még nem múlott és csak a ködöt ölelték magukba ők, elveszve a térben; mindenütt jelen de mégis sehol, előrekészített gondolatból alkotva, szerelmes gerjedelemből lényük iránt, önmagukkal közösülve megszülték a vágyat. a vágy továbbá szülte magából és övéiből a szellemeket, a halandó lényeket, a lelkeket mind, a kiterjedt földet és az eget; alakította a napot, ellenével a holddal együtt, s a csillagokat, hogy nézzék harcukat melyet arany és ezüst vértjükben vívnak, mint örökös ellenségek.

hatalmas fénnyé alakult át minden; érzékeny, szerető fényé fent, alant pedig szörnyű, szomorú sötétségé, benne bűzlő-iszappal, mely hánykolódott, mozgott és kimondhatatlanul füstölt. a fentiek közül némelyek közösülve egymás között nemzették és szülték a bolygókat, melyeket egyenletes pályájukra állítottak. kiokádták a csillagok sokaságát, és meghatározták, hogy honnan mosolyogjanak az atomokra, melyek a vágy által vonzódni kezdtek egymáshoz.

némelyek hatalmas szelet bocsátottak a vizek fölé, hogy az előrekészített világosságban erősen szétfolyanak messze vidékig, helyet adva a bűzlő-iszapnak, hogy szigetekbe csoportosuljon – és befogadva a szót, világot teremjen – melyeknek partjait egyaránt hideg, meleg és langyos habokkal öblítik s amelyek elválasztják a nagy vizeket a kicsiktől, az édeseket a sósaktól, mélyeket a sekélyektől.

némelyek közülük pedig áldott magjukat a szigetekre szórták, nagyokra kicsikre egyaránt, vagy a vizekbe, nagyokba kicsikbe, édesekbe sósakba, mélyekbe ugyanúgy mint a sekélyekbe, hogy azok is szüljönek.

némelyek csikorgó lángokat csapattak felfelé az iszap közül, perzselve a vizet maguk körül, kitolva a levegő-eget az űr és a felszín közé nagyon magasra, hogy ott lenyugodva boltozatként, lencséül szolgáljon a végtelenbe terülő időnek.

mások pedig megtermékenyítették a földet akaratukkal a szó által, és az zöld füvet hajtott, ahol alkalmas talajt talált. fák sarjadtak, melyek zamatos gyümölcsöket termettek belsejükben csírázó maggal, hogy az örök körforgásban sokasítsák magukat.

némelyek a természet lefelé törekvő elemeiből megformázták az állatokat. a madarakat a levegőben, a halakat a vízben, a egy- és többlábúakat, valamint a csúszómászókat a földön engedték szétszéledni, hogy melyik-melyik ösztöne szerint keresse meg a neki való helyet. és ők termékenyek voltak.

akkor pedig az egy szellem – az első értelem mindegyik felett –, a lefelé törekvő elemektől azon nyomban felemelkedett a tiszta térségbe, mely keletkezett, így a természet lefelé törekvő elemei indítóok nélkül maradtak, mint puszta anyag. majd a hatalmat adott a fény daimonnak, hogy felismerje az ember-ideát, és megteremtse mandragóra gyökérből a porhüvelyt, amelybe újabb értelmet és életed ad: a mindenek névadóját, aki a csillagok sokaságából felismeri sorsát, és mozgásukból meghatározza az időt, aki minden teremtmény felett lelket, értelmet és szabad akaratot kap.

- guilthee

lirik lagu lainnya :

YANG LAGI NGE-TRENDS...