a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z 0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 #

lirik lagu frázis – luke benz

lehetne évem száz is, minden pillanat új extázis.
tovább nem takarom magam, ha valaki odafenn mindent lát is.
mért kérjem a világot máris, ha lehetek több, mint egy olcsó frázis?

lehetek több mint egy olcsó frázis, egy olcsó frázis…

tudod néha csak magányra vágyom,
kiürítem a tárat, majd a láthatáron túl
saját szabályokkal játszom le magammal a csatát a gáton:
“mért csak álldogálok a csapásirányban?”
a haladás halott, és ha már hibásan a hazád is hazárdba vágod,
mert hagyod hogy az empátia helyett egy ideológia legyen a magántanárod,
akkor talán nem látod, milyen is lehetne a közeg
ha a tömeg anno más képeket követ,
ha nem az a norma, hogy a kézbe vett kőért kenyér helyett a gépezet közétek lövet.
és egy köpés sem jöhet, mert most vert csak szöget,
hogy ami az öledbe hullott már köddé is öreg.
nincs második eljövet, ez következetlen szöveg,
éppen szövetkezetten vesszük szájba a puskacsövet.
vajon tényleg meghúzod a ravaszt, vagy csak figyelmet akarsz?
csak figyeld meg: hamar felejt ez a világ,
de cipelned kell minden súlyt amit a karma szab ki rád.
már figyellek, csináld, “fogy-ssz, markolj, haragíts”
– hogy is volt? – “h-ss, alkoss, gyarapíts…”?
fokozd az alapízt, konzerváld, adj hozzá cukrot,
csak gyerektől tartsd elzárva ezt a műanyag burkot.
– ne félj – már kötik a bitófádra a hurkot, te katalógusvilág,
bólog-ss bőszen, hagyd a nagyokra a politikát,
imádd magad meg a pénzed addig sem a hibákat keresed,
de ha még érzed menjenek lefele receptes szerekre a felesek,
enyhüljön a kín, ezt a síkot csak kevesek látják,
de mikor kitisztulsz vál-ssz: a szabadságod akarod vagy a biztonság látszát?

lehetne évem száz is, minden pillanat új extázis.
tovább nem takarom magam, ha valaki odafenn mindent lát is.
mért kérjem a világot máris, ha lehetek több, mint egy olcsó frázis?
lehetek több mint egy olcsó frázis, egy olcsó frázis…

milyen érzés, te kirakatember, ahogy a plasztik bámul rád a tükörből reggel?
akkor már hiába üvöltöd hogy “nem kell, engedj el”
ha konzumer trendekkel fekszel meg kelsz fel.
elveszve a szokások között jéghidegen, mint milliónyi közömbös idegen,
bolyongunk szakadatlan taposva megszakadt sziveken,
szavamra mintha csak a saját lakatlan szigetem volnék…
de mint a legtöbb szókép ez is elszáll én meg maradok még egy csöpp jóért,
itt ahol jól öltözött ördögök körös-körött ölre mennek megtartva az örök ködöt,
mondván “senkivel sem közösködök”, így a rendszer vesztesei, mint kilökött dögök
szenvedtek míg mi kényelmes börtönök mögött néztük, ahogy az elnyomónk kigömbölyödött.
hiszen modern magyar história hogy a gyomrod majd’ mindennap limbózik a holnaptól
“vajon a vendég majd jól jattol?” vagy hogy lakj jól? vagy hol lakj majd holnaptól?
mégis csak frázisok folynak a tollakból, papírmasé tombolás meg popdalok a szombatról.
már hánynom kell a fertőző oldattól amit a média fecskendez belénk minden oldalról.
féltem hogy beszippant, féltem hogy egy leszek,
féltem hogy sarokba szorítva én sem az elveket választom fegyver helyett
féltem, hogy a hangzavarban csendesen elveszek…
mert láttuk már hovavezet, hogy hogyan bukott el rengeteg csodagyerek,
hogy rossz döntések mellett a zseni oda lehet
és hogy minden generáció ideje tovapereg…
de várj még dönthetek másképp, dönthetek úgy minden másnap ajándék,
léphetek félelem nélkül a táblán, ha megvan a szándék felébredek,
újra öntudatra lobban az árnyék, vagy nézhetem végtelen-véges a láthatárt éveken át,
mint elveszett hajós a tengert, ki hánykódott halálig, mert kikötni nem mert. benz.

ordíts, ahogy csak bírsz, az igazság mindig non-verbális,
mindig non-verbális, az egész életed olcsó frázis…
ordíts, ahogy csak bírsz, az igazság mindig non-verbális,
mindig non-verbális, az egész életed olcsó frázis…

- luke benz

lirik lagu lainnya :

YANG LAGI NGE-TRENDS...