a b c d e f g h i j k l m n o p q r s t u v w x y z 0 1 2 3 4 5 6 7 8 9 #

lirik lagu közöny – dumanoid

[dumanoid]
ha megkérdezi valaki, hogy vagyok, “soha jobban”
de ha figyelsz, hanyag lemondásom hallod sóhajomban
minden nap szinten van, nincsen nagy dilemma, minek?
ha kileng az ideg, az “id”*re vall, igencsak rideg
szóval ne is kérdezd, mi hír, idill helyett nihil!
kín? nem törődök vele, csak bele, s mi vicc, fel nem vidít!
gondolatot megszülni, ha fogan, nem fűlik a fogam
moralitásom naponta megfürdik a koszban!
a jobbik énem ordít, mint a fába szorult féreg
én meg mondom neki: “mi lesz, hogyha rábaszol? úgy félek!”
a pontból b helyett nincs kódolt cél, kóbor vég:
a cv*m egy nap leírva és ctrl+c, ctrl+v!
hogy milyen színben tűnök fel vagy milyen szintet ütök meg
nem üt szíven, saját hanyatlásomból is viccet űzök
az ihlet üszkös, minden rímmel küzdök, szinte kibetűzök
de hogy másét látni sikerüljön, túl magas az ingerküszöb
semmivel nem törődök, így csak megcsömörlök
hogy felhúzz, erős csörlő kell, míg más egy meccstől őrjöng…
abszolút nulla, bennem hideg közöny barangol
csak vákuum keletkezne, nincs, hogy kivetkőzök magamból…
fars karakter, akaraterőm rövid hatótávú
patologikus eset, mennyire pató pál úr!
mint aki meghalt már, merev, nem reagál, jeges
az indokom: ez talán gáz, de legalább nemes?!
[refrén]
közöny – kevés dolog van, min megütközöm
közöny – nem foglalkoztat, nincs hozzá közöm
közöny – feladat és cél hiába van özön
közöny – kiveszett az ösztön, mindent ennek köszönj!
közöny – merev és torz lét, akár egy kőszörny
közöny – hogy jutottam idáig? nincs róla gőzöm!
közöny – nem sírok az ízén, megeszem a főztöm
közöny – ezer izén hőzöng más, én nyugszom önzőn

[procee]
ingoványos ringatózás, álmok nélül lét oda
megrekedt rím, rímtaglózás, csömör lélek, tétova
rég tova szállt gyermek ének, elfeledett mámorok
csak lábnyomok a némaságban, sárba fullad száz torok
pásztorok egy tengeri réten, visszhang üvölt, nem felejt
megsüketült eszmeiségben, temeti szél, de nem felel
megfelelni már nem szeretne, szeretni meg még nem tud jól
így hiába minden, demotivált, szívében haldokló hangszín szól
fals hit szól, nincs könnyzápor, csak emészti magát, nincs reakció
nincs sötét, nincs fény, csak ködfátyol, tetteiben nincs reláció
menekül, de egyedül eltéved, nem érdekli már se jelen, se múlt
veszettül elgyengül, megvénhed, mert kioltott rég minden tüzet mi gyúlt…
elnyomja ki volt, a mivoltát, nem látja lényének értelmét
nem érdekli semmi és senki már, méregként terjed a végesség
vérében széltében hosszában, nem akar több percet a fogságban!
nincs számára remény, hiába kemény, üvölteni sincs hang a torkában…
nem létezett számára lehetetlen
remeg, úgy érzi, tehetetlen!
túl sok a kétség, mi temetetlen
így nem lelhet otthont a szeretetben!
nem akar a kar, nem jár már a láb
nem bírja már, úgy érzi, megadja magát
megrepedt a kard, de lesz ez még tovább?
retinája fókuszából eltűnt már a vágy
már nem látják szemében a fényt
szívében nincs már ami hajt
sodródik elveszítve a célt
csak túlélje belül a vihart…
már nem látják szemében a fényt
szívében nincs már ami hajt
sodródik elveszítve a célt
csak túlélje belül a vihart…

[refrén]
közöny – kevés dolog van, min megütközöm
közöny – nem foglalkoztat, nincs hozzá közöm
közöny – feladat és cél hiába van özön
közöny – kiveszett az ösztön, mindent ennek köszönj!
közöny – merev és torz lét, akár egy kőszörny
közöny – hogy jutottam idáig? nincs róla gőzöm!
közöny – nem sírok az ízén, megeszem a főztöm
közöny – ezer izén hőzöng más, én nyugszom önzőn

- dumanoid

lirik lagu lainnya :

YANG LAGI NGE-TRENDS...